Kedvenceink

A SAP gamifikációja, avagy az üzlet nem (?) játék

Az Enter!Digital digitális marketingkonferencia egyik sztárvendége lesz az SAP technológiai és stratégiai innovációit jegyző nagyágyú, Mario Herger. Az üzleti szoftvermegoldásokra specializálódott mamutvállalat agytrösztje szerint egy előrelátó, komoly üzletember 2011-ben már nem engedheti meg magának, hogy ne játsszon és/vagy az általa használt szoftverek interfészei játékosak ne legyenek. Hogy ez mennyire nem elírás, azt majd elmeséli személyesen. Amíg pedig azt számolgatjuk, mennyit kell még aludni május 26-ig, felkészülhetünk a témából Tim Clark alábbi írása alapján. Ő ugyanis az SAP globális kommunikációs szervezetének főszerkesztőjeként Herger mellett szintén a konferencia előadója lesz.

Jim Hagemann Snabe, az SAP társ-vezérigazgatója tavaly úgy nyilatkozott, hogy a videojáték-ipartól vár inspirációt a vállalat szoftverfejlesztési politikájának újragondolásához. Ezek szerint arra kell számítanunk, hogy a jövőben pl. utazási költségeinket a Killzone 3 kezelőfelületéhez hasonló interfészen fogjuk majd elszámolni? Nem egészen, de a vízió nem légből kapott. Jim az alábbiak szerint foglalta össze gondolatait egy nagy-britanniai felhasználói konferencián:

„A gyerekeim képesek pillanatok alatt eldobni szoftvereket, ha nem találják őket rögtön vonzónak. Képzeljék el, mi történik informatikai környezetünkkel, ha hasonló emberek lépnek be az üzleti világba? Muszáj átgondolnunk az IT-stratégiánkat, hogy a szoftvereinket szemrevalóvá és érdekessé tegyük.”

Kezek szabadlábon - design érintőképernyőre

Eszközeink börtönében élünk, amióta őseink botot vettek a kezükbe. Hála a folyamatos fejlődésnek, nemsokára kiássuk magunkat a zárkából, mi magunk válhatunk használati tárgyakká.
Aki fogott már gitárt a kezében és eldobta a pengetőt, az felszabadította az ujjait, a játéka sokkal nagyobb teret kapott. A számítógépes piacon is hasonló váltás érezhető – egyre több egér végzi a kukában, egyre kevesebbet gondolkodunk, hogy szét lehet-e verni a billentyűzetet, ha dührohamot kapunk a gép előtt – hála az érintésre érzékeny képernyőknek.

Más designelveket kell követnünk, ha ezekre a felületekre tervezünk? A válasz egyértelmű talán. Nem fogják webdesignerek ezrei elhajítani porlepte 2010-es tankönyveiket csak azért, mert az Apple táblagépei nem támogatják a Flash-t vagy a Javát. Az iPad 2 sem lebeg fenyegetően a fejük felett, hiszen hatalmas újdonságokra nem számíthatunk az érkezésével. Ráadásul az iPad Peek segítségével tesztelhető is, hogy egy adott site hogyan nézne ki az Apple tabletjén.

Értelem és érzelem a felhasználói felületen

Júzernek többnyire nem remeték mennek – különben a közösségi oldalak rég lehúzták volna a rolót. Szeretjük, ha szóba állnak velünk és szeretünk szóba elegyedni másokkal – virtuálisan is. Egyszóval: szeretjük, ha szeretnek minket.

Ez az alapjában véve cseppet sem korszakalkotó tény fészkelte be magát azok fejébe, akik szerint közvetlenné, barátságossá és előzékennyé tenni egy felhasználói felületet sokkal több mint gesztus: egyenesen üzleti megfontolás. Aaron Walter, az ún. emotional interface design lelkes népszerűsítője szerint a szórakoztató felhasználói felületek úgy kellenek nekünk, mint egy falat kenyér. Feltéve persze, hogy csont nélkül, azaz megbízhatóan, egyszerűen és gyorsan tudják produkálni azt, ami az elsődleges feladatuk. Ha ezt Maslow megérte volna, nem áll meg az embert motiváló, alapvető szükségletek piramisánál, hanem összebarkácsolja a felhasználói szükségletekét is:
 

Monet, a menő

Kedvet csinálni egy kiállításhoz felemás feladat: úgy kell villantani valami emlékezeteset, hogy véletlenül se mutass túl sokat. A kihívás különösen kemény dió akkor, ha az illető művész munkáinak reprodukciói szinte ától zéig fellelhetők netszerte. Persze, persze, az nem olyan – de ahhoz, hogy ezt felfedezd, előbb el kell jutnod a múzeumba. Plusz: rátesz  még egy lapáttal, amikor a stílus és a korszak is jóval ismertebb és „elhasználtabb”, mint a többi… Mindenesetre épp egy ilyen gordiuszi csomóval szembesült a párizsi Les 84™ nevű ügynökség, amikor megbízták a grandiózus Monet 2010 kiállítás weboldalának tervezésével. A megoldás pedig több, mint érdekes: egyenesen épületes lett.

Nem kell többet aludni: itt az Adobe Múzeum

A híre előtte járt, hát vártuk, most pedig megérkezett. Mától elérhető az Adobe Museum of Digital Media, ahol a jövőben szemrevételezhető lesz a digitális művészeti alkotások színe-java – az ambiciózus célkitűzések szerint legalábbis.

Bár a fókuszban nyilván a Photoshop, az InDesign, az Illustrator és főleg az orrba-szájba támadott Flash sokoldalúsága áll, az online kiállítótér létrehozói nem szeretnék korlátok közé szorítani a művészek fantáziáját az szoftverválasztás terén sem.

Ugyanígy nincs csőlátásuk a műfajokat illetően: a „hagyományos" webdesigntól a fotóművészeten át a termékfejlesztésig és még annál is tovább tekintenek. Az interaktív múzeum egyenesen kulturális csomópontként definiálja magát, amely inspirál, merész kísérletezésre buzdít, és párbeszédet generál – nemcsak a szakértők, de a digitális média, a kultúra és a társadalom között is.

Gyöngyöt a szakma elé

 

Az Országos Reklámkonferencia (2010. szept. 28-29., Saliris Resort, Egerszalók) résztvevőinek kikapcsolódásáról idén az előadások szüneteiben egy szakmabeli alkotók műveit bemutató kiállítás is gondoskodik – az önfeledt pogácsarágcsálásra csábító büféasztalokon túl. Az üdítő mellékzöngeként megrendezett program kiállítóinak többsége ügynökségi art directorként erősíti a hazai reklámszcénát, de akadnak köztük szabadúszó grafikusok és persze hobbiművészek is.

Ha netán más látványosság nem akadna a tárlaton (de szerencsére akad), akkor is megéri megnézni magunknak azokat, akiknek van elég vér a pucájukban megmutatni, mit tudnak, amikor kivételesen nincsenek gúzsba kötve. Mégsem baj, hogy nincs mivel takarózni, hiszen a kiállítás szó nem a verseny szinonimája. Utóbbiból bőven marad a hétköznapokra. Válogatásunk pont ezért olyan szubjektív, amilyen:

Kapala Györgyi: Pezsgőkutya

 

Meglátni és megszerezni

Létezik olyan nő a földkerekségen, aki még ne érezte volna egy mozivásznon, a kedvenc sztárján vagy akár a tévéhíradóban felbukkanó ruha, kiegészítő stb. láttán, hogy pont ez az, ami neki kell, méghozzá azonnal? Kizárt. A trendkutató Faith Popcorn által vizionált jövő (lásd pl. Éva-marketing – eredetiben EVEolution – című klasszikusát), amelyben nemcsak kitalálják a vágyaidat, de ezüsttálcán rögtön eléd is teszik, most kezd kézzelfogható valósággá válni. Logikus, hiszen a shoppingolásra fordítható szabadidő alighanem még annál a cuki rucinál is jobban hiányzik az életedből.

 

 

Múzeum a YouTube-on – YouTube a múzeumban

A Guggenheim-múzeumlánc elirigyelte a YouTube páratlan népszerűségét, ezért illetékesei gondoltak egyet, és tető alá hoztak egy szimpatikus közös projektet, amely a YouTube Play névre hallgat.

A világ legkreatívabb videóira vadásznak, amelyekből végül 20-25-öt terveznek bemutatni egy nagyszabású biennálé keretében. Ahogyan a YouTube, úgy a Guggenheim is igyekszik globálisan szemlélni és szemléltetni a dolgokat: a biennálé felhozatala New Yorkban, Berlinben, Bilbaóban és Velencében is megtekinthető lesz.

Az ígéretes image- és közönségtranszfer remélhetőleg oda-vissza működőképesnek bizonyul majd. A hype mindenesetre nem hétköznapi - a verseny szellemisége pedig nemesnek és demokratikusnak tűnik.

 

 

Live-vertising, avagy: gumicsontot mindenkinek!

Mi a jó egy kütyüben? Többek között az, hogy általa befolyással lehetünk a dolgokra – vagy legalábbis megkapjuk ennek az illúzióját. A domb pedig, amin kapirgálunk, annál jobb, minél nagyobb.

Valami hasonló elgondolás lehet az alapja az ún. live-vertising megoldások térnyerésének. A live-vertising nem más, mint valós idejű belepiszkálás valamely látványos happeningbe, többnyire mobiltelefon és/vagy internet segítségével. (Időnként viszont még céleszköz sem kell a saját végtagjainkon kívül a nem mindennapi élményhez. Lásd például a Volkswagen lépcsőre komponált klasszikusát.)

A felhőtlen szórakozáson túl persze másra is jó egy ilyen akció. Segítségével például empirikus módszerrel tudunk „megtanítani” ezt-azt a termékünkről - megspórolva egy termékbemutató vagy reklámfilm tetemes költségét. Mindehhez persze nem árt, ha kellően virulensre sikerül a produkció. Két okos és mutatós megoldás a közelmúltból:
 

Az ember, aki ott sincs: virtuális reklámmegoldások

Augmented reality, ARG, machinima, holográfia… Csupa bullshitszagú fogalom. De mivel a reklám a habverésről és az illúziógyártásról (is) szól, lenne némi jogalapja, hogy akkor is beszéljünk róluk, ha valóban csak lufik lennének. Mivel azonban ésszel alkalmazva legalább olyan hatékonyak, mint amennyire innovatívak, nem mehetünk el mellettük szó nélkül.

 

Az AUGMENTED REALITY (AR) nem kevesebbre vállalkozik, mint hogy az embert a virtuális tér, illetve a virtuális elemeket a valóság részévé tegye mindenféle kütyük (pl. GPS vagy mobiltelefon), de leginkább online eszközök segítségével. Ezáltal egyrészt – a speciális interaktivitás révén – egészen új értelmet nyer az élmény szó, jelentős hozzáadott értékkel gazdagítva egy reklámkampányt vagy akár terméket. De az AR segítségével - sok minden más mellett - parádésan intuitív, hasznos funkciókkal pumpálhatunk fel egy weboldalt is. Létezik-e például annál logikusabb és kényelmesebb dolog, mint hogy egy webshopban vásárlás előtt felpróbálhatom a ruhákat egy online próbafülkében, vagy megnézhetem a virtuális tükrömben, hogy áll a kinézett napszemüveg? Persze a kulcs itt is a kristálytiszta üzenet és a jól eltalált eszköz-termék párosítás. Mert mondjuk egy AR süti, amivel az égvilágon semmit nem lehet kezdeni, legfeljebb gegnek dobható be.