Korábbi “Szándéktalan fény” című bejegyzésem végén ígéretet tettem, hogy ismertetem veletek a camera onscurát. Nem érzem szükségesnek, hogy száraz technikai infórmációkkal traktáljak bárkit is, ezért némi alapismeret után, inkább fényt derítünk mi köze van a camera obscurának az Erzsébet hídhoz.
Szóval a camera obscura (latinul sötétkamra), nem más mint egy rendkívül egyszerű optikai eszköz, mely a lyuk képalkotó tulajdonságát használja. Ha fogunk egy egyszerű cipősdobozt, és az egyikoldalára szúrunk egy apró lyukat, a nyílás a doboz túloldalára, fordított állású színes képet vetít a külvilágról, feltéva ha gondoskodunk arról, hogy a lyukon kívül máshol ne juthasson be fény a dobozba. Ez az elv működik nagyban is. Azaz, ha egy lesötétített szoba falán fúrunk egy lukat, a lyuk képet fog vetíteni a szoba túlsó falára. Az első írásos emlék a lyukkameráról Imb Al-Haitman arab tudós nevéhez, illetve az általa 997-ben írt, Opticae Thesaurus című könyvéhez fűződik. A reneszánsz korban virágkorát élte a camera obscura, és sok művész használta előszeretettel, többek közt Leonardo da Vinci. Érdekessége a camera onscurának, hogy végtelen mélységélességű képet képes produkálni, ellenben a “hagyományos” fotográfiai lencsékkel, melyek egy bizonyos beállított fókuszponthoz tartozó távolságban lévő tárgyakról alkot éles képet, az attól közelebb és távolabb lévő tárgyak képe mélységéletlen lesz. A camera obscura által vetített kép minőségének csak a lyuk pontossága szab határt, köszönhetően a pontatlanságból adódó fényelhajlásnak köszönhetően.
Most azonban, inkább jöjjön egy érdekesség, ami a camera obscura elvéalapul. A budapesti Erzsébet híd pilonjainak kereszttartó elemeiben a vízelvezető nyílás érdekes mozgóképet vetít kétoldalt a vaslemez falra. Sajnos a híd ezen része elzárt, így halandó számára nem látogatható, de találtam egy videót, melyen megtekinthetjuk a jelenséget az Index jóvoltából.
Videó: Index, Fotó: Index - Nagy Attila
